32/2009

Egyházközségnek, székhelyén

Körlevél a hiterősítő istentiszteletekről

Tisztelendő Lelkész Atyánkfia!

A próféták különleges adottsága abban áll, hogy meglátják az összefüggést az ember helyzete és Isten beszéde, akarata, cselekedete között. Látják ezt akkor is, amikor a hűtlen ember magára vonja Isten ítéletét, és akkor is, amikor a veszendő embert meglátogatja az Isten megmentő szeretete. Ezékiel látta a választott nép pusztulását megosztottságában, emberileg menthetetlen állapotában, de ugyanakkor hallotta az összegyűjtetés, egyesítés, megelevenítés ígéretét is. Ahogy két összetarozó fadarab eggyé lehet a próféta kezében, úgy lehet ismét eggyé a szétszóratott nép Isten kezében.

Nemzetünknek is történelmi és mindennapos tapasztalata a szétválasztottság fájdalma. A magyar családok sok-sok tagját, egyházaink sok közösségét és intézményét könnyebben vagy nehezebben átjárható országhatárok választják el egymástól. A határokon átívelő fohászok és jócselekedetek munkálják a keresztény hitet valló és az egy nyelvet beszélők összetartozását ma is.

A 2009. évi ökumenikus keresztény imahét témája az Ezékiel 37,15-28 alatti bibliai rész. Ezékiel – akinek neve azt jelenti: “Isten erőssé tesz” – azért hivatott el, hogy reményt adjon népének az Izrael bukását ás elfoglalását követő elkeseredett vallási és politikai helyzetben és a fogságban. Amikor ezt a szakaszt olvassuk az Ószövetségben, meg kell fontolnunk, hogy miként alkalmazzuk annak üzenetét saját megosztott helyzetünkre. Különösen is érezzük azt, hogy Isten az, aki helyreállítja az egységet, megbékélteti az embereket egymással, és új helyzetet hoz létre. Az újraegyesített, bűnbocsánatot nyert és megtisztított nép a reménység jelévé válik az egész világ számára.

A két fadarab összeillesztése a második prófécia, amit Ezékiel könyvének 37. fejezetében találunk. Az első – a valószínűleg ismerősebb – a száraz csontokról szól, amelyek Isten lelkének segítségével újra életre kelnek. Mindkét jövendőlésben Isten az élet, egy új kezdet alkotójaként jelenik meg. Az első próféciában Isten Lelke az élet Lelke. A másodikban Isten maga hozza létre az egységet. Megbékélést és békességet ad egy megosztott nemzeten belül, a megosztott részek egyesítésével új élet születik.

1. nap: Keresztény közösségek (egyházak) szemtől szemben a régi és az új megosztottságokkal

Ez 37, 15-24a: Eggyé a kezedben, Uram!
Zsolt 103, 8-13.18: Irgalmas és kegyelmes az Úr
1Kor 3,3-7.21-23: Irigység s viszálykodás van köztetek
Jn 17, 17-21: Hogy mindnyájan egyek legyenek

A keresztények, mint Jézus tanítványai, arra kaptak elhívást és megbízatást, hogy Isten állhatatos szeretetének eszközei, sőt munkatársai legyenek egy olyan világban, amelyre az elkülönülés és az elidegenedés nyomta rá bélyegét. Sajnos hitünk és keresztény tanítványságunk megosztottsága meggátol bennünket abban, hogy bizonyságot tudjunk tenni a világ előtt. Az a kísértésünk, hogy a jelenlegi megosztottságot a háttérben levő konfliktusokkal inkább keresztény történelmünk természetes örökségének tekintsük, mint belső ellentmondásnak Jézus evangéliumával szemben.

2. nap: Keresztények szemtől szemben a háborúval és az erőszakka

Ézs 2,1-4: Hadakozást többé nem tanul
Zsolt 74,18-23: Szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre
1Pét 2,21-25: Az ő sebei által gyógyultatok meg
Mt 5,38-48: Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket

A háború és az erőszak még mindig fő akadályai annak az egységnek, amit Isten akar az emberiség számára. Végeredményben a háború és az erőszak a bensőnkben levő meg nem gyógyított megosztottság következménye. Az emberi önzés és gőg megakadályoz bennünket abban, hogy visszataláljunk létünk igazi alapjára. Mi vethet véget a háború és az erőszak körforgásának? Jézus megmutatja nekünk azt az erőt, amely meg tudja szakítani ezt a reménytelennek látszó kört. Tanítványainak, akik az erőszakra és a haragra világi módon válaszolnak, azt parancsolja, hogy éppen Isten szeretetének a jegyében mondjanak le az erőszakról.

3. nap: Keresztények szemtől szemben a gazdasági igazságtalansággal és a szegénységgel

3Móz 25,8-14: Felszabadító örömünnep
Zsolt 146: Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak
1Tim 6,9-10: Minden rossznak gyökere a pénz szeretete
Lk 4, 16-21: A szabadítás, mint az Úr kedves esztendeje

Naponta imádkozunk azért, hogy jöjjön el Isten országa. Arra a világra vágyakozunk, ahol a legszegé-nyebbek sem halnak meg idő előtt nyomorban. A világ mai gazdasági rendszere azonban még súlyosabbá teszi a a szegények helyzetét, és kiáltóvá a társadalmi egyenlőtlenséget. Mit tehet, és mit kell tennie az egyháznak ebben a vonatkozásban? Nézzük meg, mit tanít az evangélium az Úr kedves esztendejéről, amire Jézus utal szolgálata kezdetén.

4. nap: Keresztények szemtől szembe a környezeti válságokkal

1Móz 1,31-2,3: Látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó
Zsolt 148, 1-5: Ő parancsolt és azok létrejöttek
Róm 8,18-23: A teremtés átalakulása
Mt 13, 31-32: A mustármag kisebb minden magnál

Isten bölcsességgel és szeretettel teremtette világunkat, és amikor befejezte nagy művét, látta, hogy jó. Ma azonban a világ súlyos környezeti válsággal néz szembe. A föld általános felmelegedéstől szenved túlzott energiafogyasztásunk következtében. Bolygónk erdővel borított területe 50%-kal csökkent az elmúlt fél évszázad alatt, miközben a sivatagok annál gyorsabban növekednek. A tengeri élet három-negyed része már eltűnt.Az élőlények több mint 100 faja halt ki, és az élővilág sokféleségének ez a vesztesége komoly fenyegetés magára az emberiségre is. Pál apostollal együtt megállapíthatjuk, hogy a teremtés a világ mulandóságának van alávetve.A keresztényeknek együtt kell megtenniük mindent a teremtés megmentéséért. Ezzel az óriási feladattal szemben egyesítenünk kell erőfeszítéseinket. Itt kell megmutatnunk, mit jelent Isten munkatársainak lennünk a teremtés megvédésében.

5. nap: Keresztények, szemben a hátrányos megkülönböztetésekkel és a társadalmi előítéletekkel

Ézs 58,6,12: Ne zárkózz el testvéred elől
Zsolt 133: Mily szép, ha egyetértésben élnek a testvérek
Gal 3,26-29: Mindnyájan együtt vagyunk Jézus követésében
Lk 18, 9-14: Az elbizakodott ember igaznak tartja magát

Kezdetben az Isten képére teremtett emberek egyek voltak. A rossz azonban belépett az emberek szívébe, és azóta azzal élünk együtt. A megkülönböztetés alapja lehet faji, etnikai identitás, társdalmi ellentét, vagy az egyszerű tény, hogy az ember férfi és nő. Megint máshol a fogyatékosság, vagy egy bizonyos valláshoz tartozás a kirekesztés alapja. Mindezek a tényező embertelenek, konfliktusok és nagy szenvedések forrásai. Jézus személyválogatás nélkül fordult minden ember felé. Elítélte a megkülönböztetést és azt a büszkeséget, amit némely kortársa erre alapozott. Nem mindig azok az igazak, akiket annak képzelnénk. A megvetésnek nincs helye a hívő ember szívében. Ezért közös hivatásunk az egész emberiség egységének a helyreállítása.

6. nap: Keresztények szemtől szemben a betegséggel és a szenvedéssel

2Kir 20,1-6: Emlékezz rám, Ó, Uram!
Zsolt 22, 1-11: Miért hagytál el engem?
Jak 5,13-15: A hitből való imádság megszabadítja szenvedőt
Mk 10, 46-52: Jézus megkérdezte tőle: “Mit kívánsz, mit tegyek veled?”

Jézus gyakran találkozik betegekkel és kész meggyógyítani őket! A mi elkülönült egyházaink ennek tudatában vannak. A keresztények követték példáját a diakóniai szolgálatban, és gondot viseltek Isten gyermekeinek testére-lelkére. Ez ma nem magától értetődő. Az egészségesek hajlamosak arra, hogy természetesnek tekintsék az egészséget és elfelejtkezzenek azokról, akik nem vehetnek részt az egyház életében, mert betegek, vagy fogyatékosak. A betegek pedig úgy érezhetik, hogy el vannak szakítva Istentől, az ő jelenlététől és gyógyító hatalmától. Jobban oda kell figyelnünk rájuk, s hitünk mellett szeretetünkben is kell hordoznunk őket.

7. nap: Keresztények szemtől szemben a vallási sokszínűséggel

Ézs 25,6-9: Itt van az Úr, benne reméltünk
Zsolt 117, 1-2: Dicsérjétek az Urat mind, ti nemzetek
Róm 2,12-16: A törvénynek... a megtartója igazul meg
Mk 7,24-30: Ezekért a szavakért a leányod meggyógyult

Naponta hallunk a világban történő erőszakos cselekedetekről az eltérő vallások követői között. Ugyanakkor az egyházak párbeszédet folytatnak a keresztények között az egység ügyében, sőt párbeszéd lett ki más vallások között is. Ezek a találkozások nemcsak tájékoztatnak, hanem segítenek előmozdítani a szomszédok közötti jó viszonyt és a békét munkálni ott, ahol konfliktus van. Ha figyelmesen hallgatjuk más hitű felebarátainkat, Isten mindenkit befogadó szeretetéről tanulhatunk.

8. nap: A keresztény remény hirdetése egy megosztott világban

Ez 37, 1-14: Felnyitom sírjaitokat Zsolt 104, 24-34: Megújítod a föld színét
Jel 21,1-5a: Újjáteremtek mindent Mt 5, 1-12: Boldogok vagytok

A bibliai hitet átjárja és élővé teszi a reménység. A történelemben Istené a végső szó, de ez nem ítélet, hanem új teremtés. A keresztények egy megosztott világban élnek, mégis reménységben. Nem arra építenek, amit az emberek tudnak tenni, hanem Isten akaratára és hatalmára. Ő a részeket eggyé, teljességgé alakítja, a halált adó gyűlöletet pedig életadó szeretetté. Ő munkálja, hogy bennünk a “nyolc boldogság” lelkülete győzzön a világ szellemisége felett. Ez képessé tesz minket arra, hogy a reménység emberei, a kiengesztelődés és a békesség munkálói legyünk.

A hiterősítő istentiszteletek megtartása, valamint a fenti tematika alkalmazása ez évben is kötelező érvényű. A prédikálás hatékonysága érdekében kérjük lelkész afiát a fentiek követésére, és egyben az elmúlt évek gyakorlatának felhasználására a vendég-szónokok meghívását és más egyházközségekben való szolgálatot illetően. A hiterősítő hét időpontjára nézve fontos szempont, hogy legkésőbb húsvét nagyhetéig minden egyházközségben meg kell szervezni.

Kolozsvár, 2009. január 16.

Atyafiságos üdvözlettel:

Bálint Benczédi Ferenc püspök

Gyerő Dávid előadótanácsos