Az erdélyi unitárius lelkészképzés

Az unitárius lelkészképzés egyidős az Unitárius Egyház megalapításával. Elindulása és kibontakozása hosszú ideig belesimult a kolozsvári unitárius főiskola életébe. Az önállósuló lelkészképzés a 19. században körvonalazódik. Lelkészképzésünkben a következő korszakokat követhetjük nyomon:

1. A filozófiai kurzus (Philosophicus cursus) (1568-1847) 

Ebben a korszakban a lelkészképzés a kolozsvári főiskola keretében a "betetőző" tagozatnak nevezett 3 éves filozófiai kurzuson történik. A kurzus lelkészképző jellege abban fejeződött ki, hogy a főiskola rektora rendszerint a teológia professzora volt és ő irányította az intézet működését. 

A filozófiai kurzus fő célkitűzései között szerepelt a magasabb fokú általános műveltség biztosítása, a közéleti (polgári) pályára és a lelkészi szolgálatra felkészíteni a hallgatókat. 

A klasszikus műveltséget biztosító tárgyak mellett a lelkészképzés elméleti tárgyai a következők voltak: dogmatika, erkölcstan, bibliaismeret, polémika teológia, káté, liturgika, lelkipásztori gondozástan, görög és héber nyelv. A gyakorlati lelkészképzést szolgálták a reggeli és esti áhítatok, az 1694-től bevezetett conció (a tógás diákok által vasárnap reggel 6 órakor tartott egyházi beszéd), amelyet később szónoklati gyakorlatnak neveztek, és a legációba menés. 

A hallgatókat a tanulmányi eredmény alapján nevezték ki lelkészeknek, vagy tanítóknak. A lelkészeknek a lelkészi állás elfoglalása után még két vizsgát kellett letenniük a végleges képesítés megszerzése érdekében: az egyházköri közgyűlésen és a Zsinaton. 

Az 1812-ben Ravában tartott zsinaton elhatározták, hogy a lelkészi szolgálatra készülő hallgatók számára négy évre emelik a tanulmányi időt. 

2. A kétéves teológiai tanfolyam (1847-1857)

A lelkészképzés önállósulása és tulajdonképpeni fejlődése kezdetének az 1847. évet tekinthetjük. Az 1845. évi homoródalmási zsinat meghagyása alapján az 1847. évi Egyházi Főtanács elrendelte, hogy a "bölcsészeti tanfolyamot végezendő ifjakon elkezdőleg a magát egyházi hivatalra elhatározó minden ifjú köteles két éves vallástani tanfolyamot bevégezni, s a rendes közvizsgálatokon kívül a papságra készülők mielőtt alkalmaztatnának a Főtiszt. püspök úr és a vallástani professzor által az E.K.Tanács álatl kirendelendő bizottsági tagok jelenlétében a tanulmányokból és a papi képzettségük felől történendő szoros vizsgálatot kiállni". Ez azt jelentette, hogy a teológiai képzés a filozófiai képzés három éve után még két évig folytatódott és így lényegében 5 évre terjedt. A Főtanács intézkedéseket hozott a tananyaggal, a tanszemélyzettel, a vizsgákkal kapcsolatban is. Ekkor tesznek javaslatot az orgona- és a harmóniumjáték bevezetésére, amelyet 1869-ben tesznek kötelezővé a teológusok számára. 

3. Teológiai Szeminárium(1857-1896)

A teológiai képzés idejét három évre emelik, amelynek megfelelően a tananyag újabb elméleti és gyakorlati tárgyakkal bővül. Az 1859. évi Főtanács az egyházköri és zsinati vizsgarendszert megszüntette, és ehelyett a püspök elnöklete alatt működő vizsgabizottságra bízta. Bevezetik az angol nyelv tanítását (1857-es kolozsvári zsinaton), "mely szükséges kulcsa szent vallásunkat érdeklő némely tekintélyes eszmeforrásoknak". 

4. Az Unitárius Vallásközönség Papnevelő Intézete (1896-1909)

Lelkészképzésünk életében fordulópontot jelent 1896, amikor a Teológiai Szeminárium kiválik a kolozsvári unitárius kollégium szervezetéből és önállóan, a fent említett hivatalos név alatt. Az önállósult Intézet szervezeti felépítését, didaktikai és rendszabályzatát az 1896. évi Főtanácson fogadták el. Az Intézet vezetését a választás útján kinevezett dékán látja el, a püspök elnöklete alatt. 
Kapcsoltatot létesítenek a Ferencz József Tudományegyetemmel (alapítása 1872), amely lehetővé teszi a hallgatóknak a filozófiai, pedagógiai és jogi diszciplinák az egyetemre történő hallgatását, valamint a tudományos fokozatok megszerzését. 
Az 1899-1900. tanulmányi évben a képzés idejét 4 évre emelik fel, és átszervezik a tanulmányi rendet is. Hat tanszék felállítását látják szükségesnek: Ószövetségi- és Újszövetségi Bibliai teológia, Rendszeres teológia, egyháztörténet, Gyakorlati teológia, Filozófia és Jog. Sajnos a tanárok fizetése biztosításának hiányában nem tudták teljes jogkörű tanárokkal betölteni a katedrákat. Ezért a püspök, a kolozsvári lelkész és vallástanár, sőt gimnáziumi tanárok is tanítottak az Intézetben. A teológiai hallgatóknak külön bentlakást biztosítanak. Ekkor vezetik be a reggel 5 órakor kezdődő préces helyett a fél 8 órakor kezdődő "közös imádkozást" a kollégium diákjaival. 
Az 1901-1902. tanulmányi évben az Intézet az új kollégium épületében nyert elhelyezést (az ünnepélyes megnyitásra 1901. szeptemberében kerül sor). 

5. Unitárius Teológiai Intézet (1909-1915)

Az 1909. évi Főtanács határozata nyomán a papnevelő Intézet főiskolai szervezetet kap és tanulmányi rendje, belső rendszabályzata is ennek megfelelően alakul át. A tanszemélyzet száma megnövekszik. Íme az első teljes jogkörű tanári kar tagjainak a nevei: Dr. Boros György, Péterfi Dénes, Csifő Salamon és Gálfi Lőrinc. 
Ferencz József püspök az új tanév megnyitása alkalmából így nyilatkozott: "Kiváló örömmel köszöntöm mindnyájukat az új tanév kezdetén, amellyel papnevelő intézetünknek egy őj korszaka nyílik meg". Az Intézet új neve azt sugallta, hogy a hivatásszerű lelkész "ne csak pap legyen", hanem a teológiai tudományokban is "jártas személy".

6. Unitárius Teológiai Akadémia (1915-1949)

Az 1915. évi Főtanács a Teológiai Intézet akadémiai rangra emeli és megalkotta az új működési szabályzatát. A tanulmányi időt 5 évre emelik 1928-tól. A külföldön tanuló akadémiták státusát szabályozták és tanulmányaik megkezdése előtt egy kötelezvény aláírását határozták el.

7. Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (1949-)

A második világháború után kialakult új államjogi helyzetben a hazai protestáns egyházak lelkészképzése egy közös intézet keretei között történik. A döntés a református, unitárius és evangélikus egyházak püspökeinek: Vásárhelyi János, Arday Aladár, Kiss Elek, Friedrich Müller és Argay György 1948. szeptember 4-6. napján tartott tanácskozásán született meg. Az Intézet hivatalos megnyitására 1949. február 25-én került sor. Székhelye a Református Teológiai Fakultás épülete (felavatására 1895-ben került sor). Az Intézet két ágazattal működik: egy magyar nyelvű Kolozsváron és egy német nyelvű Nagyszebenben. Az Intézet rektora Kolozsváron, prorektora Nagyszebeneben székel. 
Az Intézet közös vezető testületei a Közös Tanári Kar és a Szenátus. A lelkészképzés felekezeti, de közös tárgyakat is hallgatnak a hallgatók. Az Intézetnek lehetősége van és jogában áll a doktori és a dísztoktori címek adományozására. A tanulmányi idő jelenleg 5 év. Az Unitárius Fakultás az E.K.Tanács döntése alapján állapítja meg az I. évfolyamra felveendő fiú és lány hallgatók számát. 
A közös Intézet létrejöttével kapcsolatosan meg kell említenünk azt, hogy annak kialakítása a kommunista államhatalom nyomására történt, mert így "könnyebb és egyszerűbb" volt a teológiai képzés ellenőrzése. Az utókorra tartozik annak a lemérése és értékelése, hogy mit jelentett ez a hazai protestáns lelkészképzésre nézve. "A rosszból jó származott" és megtanultunk az elmúlt évtizedek alatt egymásra figyelni és egymástól tanulni. Az a tisztelet és kölcsönös megbecsülés, amelyet a tanári kar tagjai naponként, gyűlések, rendezvények, stb. alkalmával megélnek példaértékű a tanuló ifjúság, és végső soron a jövendő lelkésznemzedék számára. Ezen munka gyümölcseiről hála Istennek hallhatunk a gyülekezeti közösségekben is. Az a tapasztalat, hogy az Intézet tanárai és hallgatói igyekeznek betölteni a jézusi felhívást:

"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást"

(János evangéliuma 13,35)

Dr. Rezi Elek, teológiai tanár